Oooh, my dear god and everybody, I’m so incredibly happy for I feel I have finally found the love, the sunshine of my life, the guy I want to marry (later, not now, of course, and even more later I also want him to be the father of my kids etc.); with whom I can be myself, who loves me as I am, who has a healthy mind, not boring, honest and has a clear and kind heart. Although he is a Virgo, yet the better kind;) I know, furthermore, in advance that he’ll be a workaholic when he starts school and later working, but he is just so loving and lovely, I am sure we’ll live happily ever after:DD The point is that after the weekend’s tough talk, I completely trust him. I let all my fears caused by my past to fade away and my soul cured. And enjoy the well-deserved heavenly happiness with him. Ever after. This is exactly what I wanted/expected to find. My wish about finding my love and happiness, bliss has come true. amen.

Más, teljesen más. Tegnap Mama elment. Igazából számítottam/tunk rá, féltünk már tőle. De akkor is… És anya miatt aggódom csak. Hogy most már vele hogy meg mi lesz. Egyedül lakni…  fú. Na, majd csütörtökön megyek haza.  Pont ezen a 7végén akartam H.-t is hazavinni. Anya azt mondta, lesz még később rá lehetőség. Így van.

Karmahoroszkóp (2010. augusztus 14-20.)

Bika (igaz, ez az aszcendensem)

Karmikus feladatod: A szerelemben, ha friss kapcsolatról van szó, akkor is nyugodtan kezdd el tervezgetni a jövőt, mert Fortuna asszony melletted áll, és segít mindenben. Kedvesed külsőre lehet hogy nem álmaid netovábbja, de a belső értékei tökéletesen feledtetik ezt. (ott van azért külsőre is, főleg azok a szemek….áááhh- a szerk.)

De most komolyan: ne szórakozzanak már velem. Ez a nl horoszkóp nem először ír olyat, ami passzol rám. Mint pl. tavaly novemberben az újságban a 2010-es horoszkóp azt jósolta a napjegyemnek, hogy idén egy külföldi férfi toppan be az életembe, s ebből a kapcsolatból még házasság/ együttélés is lehet. Az tök vicces volt, h a fr. s.ggfejről azt hittem, h “őt írták meg nekem a csillagok”. Közbe pedig nem is. Nem akarom elkiabálni, még 4 hónap van ebből az évből, de úgy tűnik, inkább Perzsia hercegére gondoltak a csillagok:)))

Jajj, nem is tudom, hol kezdjem. Ide pont 3 hónapja írtam utoljára. A papíralapúba 2 hete. Van munkám, július 1. óta. Durván 2 hete van egy srác is. És most itt ebben a pillanatban kicsit kavarodás van a fejemben. Róla, miatta. Jó, jó, de nem minden. Vagy szimpla 2 hét után csak fogjam még be a pofámat?? Ezek az ambivalens érzések. Egyszer hiányzik, jó rágondolni, aztán meg taszít valamiért. Tudom, h a probléma 1.sorban az én fejemben van. Főleg, h nem tudtam még teljesen megszabadulni a múltbéli sebektől, vagyis inkább tüskéktől, és én magam is jól tudom az adott pillanatban, mikor megtörténik, h azt az adott dolgot a rossz tapasztalat miatt teszem, kérdezem, próbálom kivédni, h ne történjem meg újra. Pedig nem kéne. Mert lehet, h rá fogok fázni, és mostani fejemmel már nem akarok ennyire hülye lenni. Igenis, tanulni akarok a múltamból, okosabban cselekedni, azoknak a fényében persze. Az volt a mottóm is, -még mindig az- h most tavasszal jól kiböjtöltem a szemétláda franciát és a T.-csal elszúrt kapcsolatot, hogy ha jön egy arra érdemes pasas, akkor tudjam értékelni, és nem elszúrni megint, és talán ráállni egy tartós pályára. Természetesen: majd meglátjuk, mi lesz, főleg szeptembertől. Nem szabad következtetni 2 hétből. De legalább ez is klappol ahhoz a NL horoszkóphoz, h külföldi és 2010…

O.találkozón említettem A.-nak, lehet, h én is fölmennék, ő ezt elmondta B.-nak, akinél pont 1-jével szabadult fel egy fél albérlet, és találkozó utáni héten felhívott, h akkor én tényleg fölmennék-e, mert akkor lakhatnék nála. Először visszautasítottam azzal, h Pestben pont nem gondolkodom, de egy hang vagy a heti horoszkóp vagy bármi azt súgta, de mégis. Fölhívtam, kifaggattam, elmondtam anyukámnak, és szépen pár nap alatt megszületett a döntés. Igaz, közben B. is hívott, h konkrétan mondjak igent vagy nemet. Szóval, jövő vasárnap költözök Pestre. Fuvarozó is lesz. Még egyeztetnünk kell, h neki mije van, én mit kell vigyek stb. Megérkezett a lehetőség, a kinyújtott kéz, mely most segít kimásznom a gödörből/hullámvölgyből fel a hegyre (Óbudára kábé), hogy egy új szakasz kezdődjön az életemben. Makó volt eddig, most Budapest jön. Munkám még nincs, de már jelentkeztem 2 helyre is, és fogok hirdetést is feladni. Továbbá, gyakorlom szabadidőmben a németet és a franciát, és sportolni járok. Konditerem vagy futás vagy bármi. Egészségesen és mértéktartóan táplálkozom, és fogyok, és még jobb csaj leszek. Szerzek egy nagyon jó munkát, amit szeretek csinálni és jól fizet. Karriert csinálok. Találok barátokat és szerelmet is. Ámen.

…s mivel a szavaknak teremtő ereje vagyon, és mivel a gödörből már csak felfelé vezet vala az út, a múltkori sírások után jött a változás szele: megyek Budapestre. Jövő 7végén. Most pedig fogat mosni, majd aludni. Később részletezek. Bon rève, csakazértis.

Katasztrófa ez az itthonlevés. Sokat eszek. Anyámékon kívül alig beszélek valakivel. Nincs munkám. Halálra unom magam. Sőt, bánateszek, ebbe fojtom bánatom, magányom, ki nem élt kreativitásom, teremtő energiáim és boldogsághiányomat. És szarul érzem magam. Nézem mindennap az álláshirdetéseket Pécsett, Szegeden, Kecskeméten, meg persze itt a környékben is, ma feltöltöttem a 2. álláskeresős portálra az önéletrajzomat is. De az állásnézegetések sok eredményt nem hoznak, mert alig van olyan meló, amire én is jó lennék. Emiatt pedig azt érzem, szarra se vagyok jó munkailag. Még jó, hogy nem vagyok olyan szinten depressziós, h ez az érzés “emberileg” is legyen. Azért az emberi önértékelésemet nehéz megdönteni. Pedig most, ha sorbaszedném, miket csináltam a közelmúltban, azaz miket csesztem el a kapuzárási pánikhoz hasonló kirohanásaim és a nagy önmagam és utam keresése által az életemben, elkezdene dőlni. De előretekintek, bízom egy szebb jövőben (ooohhhh…), és most pl. nem is kezdek el sírni. Múltkor, fotónézés közben speciel bőgtem. Most megélem a gödör mélyét, hogy kikerülve innen végre sínre tegyem magam, és boldog legyek, hosszú távon, végleg, és elinduljak pl. a családalapítás útján.

Ó, hogy mennyire odavoltam BF-tól is… Vagyis inkább próbáltam magammal is elhitetni, hogy boldog vagyok. De nem voltam úgy istenesen, hanem csak ímmel-ámmal, és kevesebbszer, mint ideges és boldogtalan. Szóval, amikor boldog voltam, akkor felnéztem rá, örültem, h nem baszogat, hanem pl. ráfeküdtem, nevettünk stb.  De akkor is, nem volt olyan jó, mint az előzőek. Senki mással nem voltam ennyit ideges. És hiába vitt magával ide-oda, nekem nem ér fel az érzelmi, lelki komforttal. A “bazdmegkurvaanyád” az olyan merénylet számomra, amit nem lehet jóvá tenni. Csak azt sajnálom, h a “legyünk már túl rajta minél hamarabb” elvtől vezérelve mindenféle felszínes, gány dologgal indokoltam meg a távozásomat. Jól be kellett volna olvasnom neki, h ő csak egy nagy gyerek, érzelmi barom (emotional fuckwit), függőségi viszonyra építi a kapcsolatait aljas módon, és szintén aljas módon csalt engem csapdába decemberben (jó, én is hülye voltam, h nem nem vettem a lapot sokáig), ja és, hogy rohadtul nagyra van magával, azt hiszi, h tökéletes, és ennek fényében mindenki mást lenéz és ordenáré stílusban beszélhet a másikkal, pedig pont emiatt ő is egy oltári f*szkalap. Na. Hát kijött végre így írásban is. Rögzítve vagyon. Már csak annyit, h sajnos sokszor az is eszembe jut, h bizony, sajna hasonlítunk is bizonyos dolgokban egymásra. Pl. most itthon én is sűrűn vagyok arrogáns. Jhajj…

Bizony, most ott érzem magam. Nézzünk csak egy áprilisi mérleget, kedves internetes naplóm!

22 év 8 hónap 23 nap, kb. 65 kg, de volt 58,5 kg is, 178 cm, expasik: 6 [külföldi:1; istenesen megbántam, hogy otthagytam: 2], exmunkahelyek 1, exalbérletek 2, kijárt főiskola/diploma: 1/0, külföldi utak: 3. Ezek voltak/történtek/adattak eddig. Most: egyik sincs. Van helyette: szülőkkel lakás, házimunka, néha paprikában dolgozás; ágyamban egyedül alvás, nem megosztás, nem figyelni, h ráfekszek-e, felébresztem-e és ő felébreszt-e (kontra másik szuszogás, ébresztés, jóéjt- és reggelt puszi, egyáltalán, az együttalvás); nem alkalmazkodás, tűrés, elnézés, kompromisszumok (kontra együttlakni vkivel, akit szeretek, együtt csinálni ezt-azt, beszélni vkihez).

Most lista vége/megszakít (nem tudom…).

Azért jöttem el Bolondfranciától, többek közt, mert úgy éreztem, egyedüllét kell a 4éves kapcsolat után, kipihenni Attilát. Most itt az egyedüllét, pihenés, több, mint akartam, nesze neked, örüljél neki. Hát, nem örülök neki. Pár napig talán örültem. Oltári seggfej vagyok.Takáccsal szépen meglehettünk volna tovább is, fát lehetne vágni a hátán, nem nagyon lennének problémák, legalábbis ő nem csinálna, nekem nem volt elég, elég jó, amilyen együtt volt, szóval az én hibám. Igazából, a mostból nézve, mostani eszemmel, talán BF-val is működhetett volna, ha áldozunk a kommunikációra Állj. Nem. Ez már nem reális. Túl sok feltétel. Nem működött volna. Mennyi feltétel is az (kb.)? Kommunikációs problémák áthidalása, rendesen beszélni franciául, lefogyni 57kg-ra és azt aztán tartani, alig enni, a maradék fölösleget ledolgozni, a nem jó szexet csinálni szinte minden nap, dolgozni neki, a lebaszást is szinte minden nap tűrni, mert vmit nem tökéletesen csináltam, nem lennének barátaim, társasági életem. Például. Nem számoltam, de ez sok minőségben is, csakúgy mint mennyiségben. Azonban sajnos ezek tükrében csak még tisztábban látni, h milyen jó is volt nekem Takáccsal. Csak én ezt az akkori jelenben nem tudtam értékelni, és másra vágytam. Hát, kaptam nagy kanállal mást, oszt’ az se tetszett végül. Azaz, nem tetszik most se. Esze a fene ezerrel, h legyen már munkám, igaz, Szeged/Kecskemét/Pécsben gondolkodom, mert itthon lakni katasztrófa miután én már elszoktam ettől, és az elmúlt 3,5 év alatt berendezkedtem egy önálló, külön életre. Meló az egyik városban, albérlettel, és gyakorlatilag egy új élet. Barátok, majd egy pasi is, és lassacskán ráállni egy állandó pályára. Így. Ezt akarom.

Huh, hogy mennyire odavoltam a Mikiért, hehe. Rohejes visszanézni innen a francia hàzàbol:))) ‘Szépen’ megszivattam szegény sràcot, de nem szàndékosan, tényleg. Persze a hogyan valoban rossz volt. Csak hàt a francia elozo este bevette a vàrat;) és a kulfoldi pasit 2010-re még egy horoszkop is megirta. Nem véletlen nem sikerult 2x is Mikivel. Szo ami szo, most jo, hmmm, nem 100, de ugy kb. 90%… bàr 2 napig menni akartam a fenébe. No, megyek furdeni. à tout à l’heure….

Ma meló után lementünk a 6-osba, és csókolóztunk. És beszélgettünk. Örülök, szó se róla, csak nem érzem a lepkéket a gyomromban ugrándozni, repkedni. Nem érzem azt a felhõtlen boldogságot, mint máskor az elsõ csók után. Lehet, h azért, mert eddig úgy volt/ úgy éreztem ilyenkor, h biztos talaj lett a lábam alatt, h ezzel már bekerültem a kapun. És nem utolsó sorban, nem volt még olyan, h tudtam, h közben megvan a barátnõje. No, de azt hallottam, h ezzel is úgy jött össze, h még megvolt az elõzõ. Ez most persze nem vigasz, max egy hangyányi reményecske. Hiába, na, nem merem elhinni. Már annyit estem pofára, persze tényleg csak a saját fantáziám, agyalásom, kombinálásom, idiótaságom miatt, h reméltem valamit, ami aztán nem úgy lett, és akkor már azt gondoltam, h fú, akkor elástam magam. És tényleg, azok a dolgok, kombinációk tényleg csak az én fejemben léteztek. Hogy az övében mi van, arról gõzöm sincs. Most visszaolvastam. Tanulság, következtetés, reakció: szard le a másikat, csak azzal törõdj, h most veled mi van, viselkedj úgy, h akarjon stb. Tehát, optimistán. Nem megijedve minden kis -képzelt- gubanctól.